Elsősorban az északi félteke mérsékelt övének nemzetsége. Észak-Amerika nyugati részén, Nyugat-Kínában és Japánban vannak nagy kiterjedésű erdőségei. Valóságos fenyőóriások is élnek közöttük - az amerikai pacifikus partok duglászfenyői a 100 méteres magasságot is elérik. Koronájuk szabad állásban többé-kevésbé kúpszerű és sok tekintetben emlékeztet a lucra. Ágazatuk azonban lazább, tűik is lágyabbak. A hajtások végén tömörülő tobozaik súlyától az ágak legtöbbször hosszan lehajlók. A nemzetség sok tagjának jellegzetessége, hogy a tobozpikkelyek között a fedőpikkelyek hosszú, hártyás függeléke a fajokra jellemző mértékben kinyúlik. Legtöbbjük az óceán közeli, nedves klímát kedveli, és a vízrengetegtől csak messze északon távolodik el. Egy fajuk hatol csak be a kontinens belseje felé - ahol a nagyobb szárazságoknak is ellenáll. Megjelenésükkel kertjeinknek északias vagy hegyvidéki külsőt kölcsönöznek, ezért sík és dombvidéki kertjeink hangulatához, elsősorban törpe illetve bokros termetű változataik valók.