Nem tartoznak szorosan a fenyőkhöz, de mint nyitvatermőket általában a fenyőfélékkel együtt szokás tárgyalni. Az örökzöld cserjék körébe sem, mert leveleik oly aprók, hogy csaknem levéltelen, vesszejükkel díszítő növényeknek látszanak. Ugyanakkor a legigénytelenebb díszcserjék, a legszárazabb, legkopárabb helyeken, tömeges zöld hajtásaikkal, méltán kaphatnak helyet örökzöldjeink között. Terméseik élénkpirosak, tömegben különösen díszítőek; mivel kétlakiak, a nőivarú példányok mellé hímivarúakat is ültessünk. Az ismert, közel 50 faj, az esőben szegény sivatagi és sztyeppvidéken, valamint a mediterránban őshonos.

A csikófarkfélék nálunk a szikla- és kőkertek díszei. Legtöbbjük a meleg, száraz fekvést igényli, mert csak ilyen helyen érnek be jól hajtásaik, és válnak jó fagytűrővé. Érdekes, egzotikus megjelenésükkel, szubmediterrán és alföldi kertjeinkben egyaránt több figyelmet érdemelnének.