Magyarországon hét, a világon 80 buvákfű faj él. Többségük lágyszárú, évelő vagy 1-2 éves növény. A Dél-Európa tengerparti területein élő, nagy, szürkés vagy virágzáskor zöldessárga bokrai messziről feltűnnek a sziklafalak repedéseiben, a rakott kőfalak réseiben, olykor tátika, díszes macskagyökér (Kentranthus), máskor varjúháj-félék, fali pintyő (Cymbalaria) társaságában. Máshol elvegyül a fényben bővelkedő bokros makkiában és az örökzöld erdőket kísérő szegélycserjésekben. Levelei bőrszerűek, de örökzöldjeink többségéhez képest lágyak, jellegük alapján nem is tételeznénk fel, milyen szélsőségeknek hidegnek, forrós szárazságnak képesek ellenállni. A néhány hajtáskezdő levéltől eltekintve, valamennyi levél megnyúlt ovális, a válla felé keskenyedő, kissé nyelv alakú, hamvas kékesszürke, fonákán finoman hálózatos és szürkén hamvas. Virágzata kétszeresen összetett ernyő, ki sárgászöld, ötrészes virágokkal.

            Mint a legtöbb ernyős virágzatú növényt, ezt is nagyon szeretik a rovarok. A magház csúcsán, a bibe alapján a mézfejtő szerepét betöltő duzzadt párnán (ún. stylppdiumon) bő nektárra lelnek. Aki szereti a kertet látogató ártalmatlan rovarférgeket, a zúgó, lebegő és tarka viráglegyeket, a parányi acélos fényű bogarak egyre ritkábban látható békés sürgölődését, valóban örömét lelheti e cserjékben!

            Kifejezetten mediterrán hangulatú növény. Bár üde talajon is mutatós bokorrá növekedik, itt ritkább levélállású, zöldebb lombozatú lesz, és szépsége elmarad a száraz, köves talajokon kialakult, szürkésfehéren hamvas levelű, tömött típusokétól. Napsütötte, száraz helyeken jól beilleszthető a tűztövis, a jeneszter, a babérlevelű szuhar és a különféle félcserjék - levendula, orvosi zsálya, cipruska, izsóp - közé, illetve ez utóbbiak virágszőnyegének hátterébe. Kezelést, gondozást alig igényel. Ősszel a visszamaradt ernyőket eltávolítjuk, tavasszal az esetleg elfagyott részeket levágjuk. Dugványozással is könnyen szaporítható. Hűvös nyáron termései, magjai csak kis százalékban csíraképesek, de más esztendőkben, főleg meleg, száraz nyáron szinte az összes termésben csíraképes mag érlelődik. Kopár környezetben, sziklakerti talajon magától terjed. Parkokban, különösen támfalak, rakott kőfalak környezetében és cserjeszegélyekben kaphat helyet. Ágai viszonylag törékenyek, így inkább a védettebb helyekre ültessük. Ahol egyszer megtelepedett, ott magról terjedve a helyét magától is „megkeresi”, és kedves természetességgel vegyül el a kopár helyek őshonos növényzetével.

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/