Cikkek, publikációk
2018. december 13.  csütörtök


Boróka (Juniperus)


A legszélsőségesebb termőhelyek fenyőféléi. Elviselik a sarkok és a magas hegyek csaknem örökké fagyos világát, és éppen úgy a száraz szubtrópusok félsivatagi éghajlatát. Mintegy 35 fajuk az északi félgömbön él, és ott az összes földrészen elterjedtek. Termetük változó, az alacsony elfekvő bokortól, kúszó cserjétől a középmagas törzses fákig. Legnagyobb részük jól meghonosítható nálunk is, jónéhány pedig szárazság- és fagytűrése miatt az Alföld legfontosabb fenyője lehet. Kevés kivétellel közös jellemzőjük, hogy tobozaik húsosak, úgynevezett tobozbogyók. A színes termésekkel megrakott borókák különösen szép látványt nyújtanak, termésük többségüknél kékes- vagy vörösbarna, s a legtöbbször hamvas. Folyamatosan fejlődnek, és általában a második éven érnek. Kétlaki növények, így a színes termésért mindkét nemből kell ültetnünk. Az óceáni hatás alatt álló és magas hegyvidéki területekről származó borókákat elsősorban a nyugati országrészre és hegyvidékeinkre érdemes telepíteni. Kár szívósságukkal visszaélni és száraz síkságainkon erőltetni. Jónéhány évig elélhetnek, de igazi díszértéküket sohasem mutathatják. A száraz és hideg kontinentális klíma sok értékes borókája ugyanakkor pontosan ezekre a területekre való. Sajnos, ezek nálunk még alig ismertek. Kitűnően elviselik Alföldünk adottságait a kelet-mediterrán származású fajok is, amelyek közül sok nemcsak a szárazságot de a fagyot is jól tűri.


Szerző: Dr. Debreczy Zsolt






további cikkek, publikációk

Hírlevélre iratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre és időben értesül újdonságainkról, akcióinkról és különleges ajánlatainkról.

USDA zónatérkép