A koppenhágai botanikus kert egykori vezetője, F. L. Holboell tiszteletére a Himalája nagy kutatója, Nathaniel Wallich (1786—1854) nevezte el a Lardiabalaceae családba tartozó nemzetséget. Ha faja közül a himalájai széles levelű holböllia (H. latifolia), a nyugat-kínai nagyvirágú holböllia (H. grandiflora), valamint a közép-kínai kilenclevelű és a bőrlevelű holböllia (H. fargesii, H. coriacea) kerültek eddig az európai kertekbe. Valamennyiük közös tulajdonsága a szép a hidegtűrő kúszónövények közül talán a legszebb fényes, ép szélű, bőrszerű vagy csaknem porcosan merev levelekből álló lombozat, a hajtások alsó leveleinek hónaljában egyazon növényen bár, de külön fürtökben megjelenő hat, sziromszerű csészelevelekből álló, 1-3 cm hosszú, harang alakú, húsos, zöldesfehér, olykor bordón pontozott termő és porzós virág és a felsőállású magházból, három termőlevélből fejlődő liláspiros, öklömnyi (6-12 cm-es), sokmagvú termés. A himalájai és nyugat-kínai fajok (H. latifolia, H. grandiflora) virágai a többi fajhoz képest nagyok, elérhetik a 3 cm-t, és a kúszó-tekeredő ágak, hajtások közül lecsüngő megannyi illatos fehér harang, majd a terméseknél oly szokatlan színű lilás-piros gyümölcsök pompás látványt nyújtanak! Ezek nagyobb, 9-5 levélkéből összetett leveleikkel talán valamivel szebbek, mint a kisebb virágú, kisebb termésű, 7-5, illetve 3 részes levelű közép-kínai fajok.

            Angliában, ahol mind a négy fajt már régóta termesztik, megfigyelhető, hogy a hűvösebb, rövidebb tenyészidejű klímában a levelek mérete és a levélkék száma csökken, így feltételezhető, hogy lényegében egy faj viszonylag fiatalon szétvált szubtrópusi, illetve mérsékeltövi földrajzi változatait fejezi ki a sok fajnév. Valószínű az is, hogy a nagyobb magvetésekből a legkülönbözőbb nagyobb levélke számú, lágyabb és redukált levélke számú, bőrszerűbb levelű, valamint kisebb és nagyobb virágú típusok szelektálhatók, s ezek fagytűrő képessége is igen eltérő lehet.

            A bőrlevelű holböllia (H. coriacea) valamennyi faj között a legellenállóbb. Levelei túlnyomóan hármasak, virágai alig 1 cm-esek, nem túl feltűnőek, de kellemes illatuk már messziről felhívja rájuk a figyelmet. A porzós virágok az előző évi hajtás csúcsán, sokvirágú sátorozó ernyői pedig az hajtások alsó leveleinek hónaljában jelennek meg, és gyakran bordópirosan pontosak. Angliában néhol közterületeken is látható, vaskos törzsű példányai egész fákat fonnak át, és jókora falfelületeket öltöztetnek örökzöldbe.

            Az 1970-ben Magyarországra hozott példányok 1971-ben Kámonba, Szelestére, Tiszakürtre, Szegedre és a Balaton mellé kerültek kipróbálásra. Eddig kitűnően vizsgáztak! Minden károsodás nélkül viselték el a 78-79-es újesztendei hidegbetörést, és az idei hideg telet is. Az már látszik, hogy a kiskertek sikernövénye lehet, és kitűnően alkalmas verandák, tornácok, lugasok, pergolák, sőt városi erkélyek befuttatására, épület- és támfalak felöltöztetésére. Jól társítható virágzó, lombhullató kúszónövényekkel, így pl. remek hatást érhetünk el holböllia és a klemátisz együttes ültetésével. Tápdús, üde talajt és meleg fekvést igényel, a mészre nem érzékeny. Dugványozással könnyen szaporítható.

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/