Erdeink vadon élő sóskaborbolyájáról ismerős nemzetség, csaknem az egész Földön elterjedt. Európán kívül Észak-Afrikában, Amerikában, Közép- és Kelet-Ázsiában él, nem kevesebb mint 190 fajjal. Az örökzöld borbolyák legtöbbje Közép-Kínából, a Himalájából és az Andok hegyláncairól került hozzánk. Többségük magas hegyvidéki, vagy óceáni-mérsékelt övi csapadékigényes növény. A közép-kínai származásúak között van azonban néhány, amely elég jól elviseli a szárazságot. Nagyon változatosak; leveleik a hosszú lándzsástól vagy apró szálastól a kerekdedig, méreteik a kúszó cserjétől a magas bokorig változnak. Csaknem közös jellemzőjük, hogy leveleik szúrósan fogazottak, virágaik sárgák, bogyóstermésük pedig hamvaskék. Néhány faj kivételesen lehet ép levélszélű, tövistelen, pirosas virágú és termésű. Az örökzöld borbolyák jó része nálunk a leghálásabb örökzöldek közé tartozik. Díszértékük mellett nagy érdemük, hogy többségük jó fagytűrő, és így országszerte ültethetők. Legtöbbjük csoportosan hatásos, de szép formáikkal, mutatós leveleikkel szoliterként is kiválók. Az apró termetű borbolyák főleg a sziklakertek értékes díszei.

Nagyon könnyen kereszteződnek egymással, úgyhogy a magvetésnek csak 80%-a lesz az eredeti faj, míg a többi más szülők felé mutat átmenetet. A magról tömegesen szaporított borbolyák országszerte elterjedtek, és ezek azonosítása legtöbbször megoldhatatlan. Faj- és fajtaazonos növényt sarjról, dugványról vagy oltás útján kaphatunk.