Hosszú hónapok után végre ismét eljutottam Belenbe, s mondhatom, némi izgalommal vártam a találkozást Horst Kuenzlerrel. Néhány dolgot már tudtam róla, tudtam, hogy német származású természetkedvelő ember, aki a rohanó nyugateurópai élet elől húzódott ide a csendes prérire, új-Mexikó még mindig ritkán lakott, füves síkságokba és sziklás, vad hegyekbe táguló végtelen világába. Tudtam, hogy időnként kaktuszokat gyűjt Mexikóban, hogy kapja a magokat Amerika messzi tájairól is, és továbbítja a kaktuszokra éhes Európába. Tervez egy botanikus kertet Las Cruces környékére, s mellékesen kaktuszkertet varázsolt beleni kertjébe, ahol nem ritkák a -20--30 °C-os hidegek sem!
Este jeleztem telefonon, hogy csak éjjel háromkor érkezhetem tt városba autóbuszommal, s ő a legnagyobb természetességkel várt meg, hogy ne üljek a busz várótermében reggelig. A beszélgetéssel telt közös reggeli után alig vártam, hogy szemügyre vehessem, most már nyugodtan - nemcsak futóheg, mint két hónappal ezelőtt - a ház körüli gyűjteményt. A kényesebb, déli fajokat üveg védte, a magasabb hegyvidéki fajokat pedig csupán árnyékoló - a túlzott kiszáradástól. Gazdag gyűjtemény volt ez, „ládaszámra” álltak az olyan ritkaságok, mint a Coloradoa mesae-verdae, Utahia sileri, Navajoa peeblesiana, Pilocanthus paradinei, Pediocactus knowltonii. Engem legjobban mégis a szabadföldben nevelt kaktuszok érdekeltek, hisz a Belenben télálló fajok többsége a mi éghajlatunkon is a szabadban nevelhető! Kíváncsian lestem, hogyan viselik el a beleni tél megpróbáltatásait azok a növények, amelyeket a termőhelyi klíma alapján télállónak tartottam. A kertet még nem fogta össze valamilyen kertrendezési szempunt, pedig az anyaggal már gyönyörű, természetes hatást keltő kaktuszkertet lehetne berendezni. Csak nagyobb területen kellene őket elrendezni, kövekkel, kisebb cserjefoltokkal megszabdalni a kaktuszgyepeket. S közöttük, foltokban a kaktuszos tájra oly jellemző tavaszi és nyári évelőket és tarka szőnyeget adó egynyáriakat nevelni, élővé, mozgalmassá tenni e tüskés bozóttömeget, olyanná, mint amilyenek a természet kaktuszkertjei a valóságban!
A termőhelyi adottságok alapján télállónak tartott fajokat sorban megleltem a beleni klímakörülmények között, és valamennyi kitűnően fejlődött a szabadban vagy az árnyékoló alatt. A kaktuszágyásokból mindenütt kimagaslott a Cylindropnntia imbricata és a C. spinosior, C. whippleiből és C. davisiiből is volt egy-egy kisebb bokor. Északias fal árnyékába szorult a C. leptocaulis és a C. kleinii. Csaknem fél méter magas, kör alakú párnát alkotott az Echinocereus triglochidiatus, amelyet kora tavasszal valósággal ellepnek a tűzpiros virágok.” Hosszú évek óta szabadban nevelt Sclerocactusok, Echinocactus horizonthaloniusok, Coryphantha neomexicanák, Lepidocoryphantha runyoniik és L. macromerisek, Echinomastus intertextusok és a változatosabbnál változatosabb Echinocereus fajok lapultak a nagyobb kaktuszbokrok között. Hiányoztak viszont a szabadból a magashegyvidéki és északi növények - így a Pediocactusok, Coryphantha viviparák és formáik. Ezek a beleni klímakörülmények között csak árnyékolók alatt nevelhetők! Gazdag Opuntia-gyűjtemény foglalta keretbe a virágágyásokat - a legtöbb sajnos névtelenül. Találóan
mondta Kuenzler, hogy az itt látható Opuntia phaeacanthák, O. polyacanthák csaknem valamennyi formáját önálló formanévvel látná el az európai kaktusziskola. A hosszú- rövid, a világos-sötét, ritka és sűrű tüskéjű formák széles skálája a túlzott részletezők szemében valóban mind önálló formának, variánsnak tűnne! Annak pedig alapkövetelménye a valamelyest önálló ökológiai vagy geográfiai elterjedés, míg ez utóbbiak egymás mellől, gyakran ugyanazon gyepből kerültek ki. Az említett fajok bizonytalanul meghatározható sorozata mellett már sokkal egyértelműbb változékonyságban nőttek az Opunlia basilarisok és az O. macrorhizák. Az előbbi fajnál világoszöld és kékesszürke formák, az utóbbiaknál a ritkán és bőségesen termő formák tűntek szembe. Kuenzler szívélyesen adott mindegyikből, hogy kipróbálhassuk európai körülmények között is.
Kommentek a bejegyzéshez