Robert Fortune a Sanghai közeli Chusan (Csoushan) szigetén egy 6 méter magas, kislevelű, hófehér, 15 cm átmérőjű, viráglabdákkal telt bokrot látott. A dél-kínai kertekben a tavasz legszebb dísze az óriásvirágzatú ostorménfa. Angliában meleget őrző, védett helyeken, falak mellett ugyancsak hatalmasra nőhet és a májusban fakadó, még alig feltűnő, az áttelelt levelektől csak ritkás lombú bokrok vékony ágain 2,5-3 cm átmérőjű virágoktól tömött hatalmas „virágfejek” valószínűtlenül szép hatásúak.

            1844-ben került először Európába: Fortune kínai expedíciójáról hozta a szigetországba, ahol valósággal lázba hozta a kertészeket.

            Régi kultúrnövény Kínában, ahol a mi labdarózsánk (V. opulus ‘Rosea’) bizonytalan eredetéhez hasonlóan homály fedi már, hogy ki találta az első teltvirágú, csupa terméketlen sterilis virágból álló magától életképtelen mutánst. A természetes „vad” faj Kína délkeleti területein él, egy kisebb ráncos levelű ostorménfára hasonlít, kivéve, amikor virágzik, mert akkor a termékeny, apró virágokat a bogernyő szélén meddő, fehér fellevelekből álló koszorú övezi. Ezt a természetes típust jóval később, 1860-ban találták meg, Elie Abel Carriere francia botanikus írta le.

            Bármily szép a vad típus is, a kultúrfajta teljesen kiszorította úgy, hogy csak a nagyobb botanikus kertekben találni belőle néhány példányt. Bizonytalan, hogy mikor jutottak el először a hazai kertekbe; a legrégebbi adat (1920) egy erdőtelki példányról gyűjtött minta mindössze két levél jelzi, hogy még kis növények voltak a parkban. Virágzott azonban 1932-ben a mai Kertészeti Egyetem elődje, a Kertészeti Tanintézet Arborétumában, ahonnan a Nemzeti Múzeum Növénytani Osztálya a nagyhírű növénynemesítőtől, Magyar Gyulától szép virágzó ágat kapott préselésre.

            Sokáig díszített egy szép, de csak nehezen növekedő bokor a Kámoni Arborétum nagy tavának partján, és a háború előtt volt egy a Saághy-féle ősparkban is. A legszebb és egyetlen nagyobb bokor ma a Sárvári Ősparkban (Erdészeti Tudományos Intézet Arborétuma, Sárvár) található: ez 1,6 méter magas és május közepe táján pompásan virágzik. Levelei átlagos télen többé-kevésbé épen áttelelnek, de a levelek nagyobb része ősz végén lehull. A vastag, dúsan molyhos fonákú és színén kissé ráncos, mélyen besüllyedt eredetű, áttelelő levelek után tavasszal alig felismerhető fényes, lágy levelek jelennek meg, amelyek csak a nyár végére válnak az áttelelt levelekhez hasonlóvá.

            Meleg helyre, nedves talajba és lehetőleg a szelektől védett fekvésbe kerüljön ilyen helyen nálunk is több méter magasra nevelhető. Árnyékban virágzása szegényes, száraz helyen alig fejlődik. Legmegfelelőbb az öntözött gyepfelületeket övező ligetek szegélycserjéiként, a parki sétányokat övező telepítések napfényes oldalára, kisebb csoportokba telepíteni.

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/