A Himalája hatalmas, trópusból a szubtrópusba és onnan az alpesi hóhatárig vezető hegylánca az északi vonulatok száraz területeiről eltekintve az örök pára, a meg-megismétlődő kiadós esők területe, ahol 2-4 ezer méter között 4-6 ezer mm eső hullik évente. A növényzet buján növekedik, és a leveleket, a fenyőtűket az eső, a lecsapódó pára gyöngyszemei húzzák lefelé. Az e tájon formálódott növények minden ízükben ezt a világot tükrözik, növekedésük gyors, ágazatuk laza, leveleik, tűik lágyak, hosszúak, csüngők. A fajok „konzervativizmusának” gyümölcse, egyben a karakter-formáló kertépítészet nagy lehetősége, hogy ugyanakkor a fajok hűek maradnak öröklött tulajdonságaihoz, még akkor is, amikor elszakadnak a formáikat alakító környezeti tényezőktől.

            A himalájai selyemfenyővel a kert, a park egy részének szubtrópusi hatást adunk, a magas talajvíz, vagy a gyepfelületek ápolásával egybekötött rendszeres öntözés csaknem teljes mértékben pótolhatja a természetes csapadékot. Ilyenkor ritkás ágazatát utánozhatatlan lágysággal tölti ki a hosszú, leomló lombozat. Ám ha e feltételek hiányoznak, torzót kapunk: áttetsző, ritkás ágemeleteket, az ágak végén pamacsosan alig kibontakozó tűcsomókat.

            A selyemfenyők közül a hazai kertkultúrában főleg a himalájai faj terjedt el, példányai nemcsak a magánkertekben, arborétumokban, hanem már a közparkokban is szép számban fellelhetők. Faiskoláink közül néhány rendszeresen szaporítja.

            A környezeti adottságoktól függően Közép-Európában termetes, akár 20-25 méteres magasságot is elérő fává nőhet. Oldalágai kezdetben elálló-felhajlók, majd később elállók vagy kissé lehajlók, végük rendszerint ívesen felhajlik. Általában egytörzsű, szabályos kúp alakú fa. A hajtások világos zöldes-szürkék, vaskosak, simák, a rügyek hengeres-kúposak, szabad rügypikkelyekkel borítottak, gyakran fehérlőn gyantásak. A törpehajtásokon ötösével álló, fehérlő sztómavonalaktól ezüstös, olykor szürkés vagy kékes-hamvas bevonatú tűlevelek 12-20 cm hosszúak, lágyan elállók, csüngők. Tobozai érés előtt világoszöldek, tompa fényűek, gyakran gyantafolyásosak, 3,5-5 cm szélesek, 14-26 cm hosszúak. A látványos, szép tobozok olykor már a fa alsó, erőteljesebb fényhajtásain is megjelennek legtöbbször párosával, vagy hármas, esetleg ötös örvben, kissé hajlott nyélen csüngnek. A még fejlődő tobozok súlya jócskán lehúzza az ágvégeket. Megérve, kiszáradva és szétnyílva a tobozok világosbarnák (a kötészet számára is értékesek), rendszerint csak a következő évben hullnak le. Magjaik 6-8 mm-esek, hosszúkás, hártyás, sötétbarna szárnyúak.

            A himalájai selyemfenyő fő díszei a lágy, hosszan omló, pamacsszerű tűlevélzet, az impozáns megjelenés és a már fiatal korban kifejlődő mutatós tobozok kertépítészetileg sokoldalúan kiaknázhatók és fokozhatók. Ennek egyik eszköze a kísérő növények találó kiválasztása. Ha például elég tér áll rendelkezésre, a növényegyüttes kiegészíthető himalájai cédrussal, esetleg - gyűjteményes célzatú, jellegű kertben más tájakról származó, de hangulatilag jól odaillő egyéb fajokkal (Picea breweriana, Juniperus rigida, J. taxifolia, J. chinensis ‘Pfitzeriana’, Old Gold), egyes álciprus formákkal, fajtákkal (Ch. lawsoniana ‘Intertexta’, ‘Filifera’, ‘Argenteovariegata’, Ch. nootkatensis ‘Pendula’). A himalájai selyemfenyő előterében csaknem minden lomblevelű örökzöld jól mutat, legszebben a nagyobb levélfelületű fajok, formák (Laurocerasus officinalis ‘Magnoliaefolia’, Ilex altaclarensis ‘Cameliifolia’), szép hatású néhány Skimmia vagy Pieris bokor, és ahol a körülmények engedik, néhány Rhododendron. Szárazabb helyen, változatos terepfelszínű kertben félcserjék, cserjék egész sorából is választhatunk környezetébe illőt: Pyracantha, Spartium, Lavandula.

            Kisebb kertben, ahol a himalájai selyemfenyő később esetleg az egész rendelkezésre álló teret kitöltheti, környezetébe olyan félárnyékot, árnyékot tűrő fajokat ültethetünk, amelyek a fa alsó ágai közé futva (Eunymus fortunei „Colorata”, Hedera colchica, Lonicera henryi), illetve a fa alatti talajt borítva (Daphne, Laurocerasus officinalis „Zabeliana”, Pachysandra, Sarcococca, Euphorbia robbiae) később szépen kitöltik a selyemfenyő alatti mindinkább megnyíló teret.

            Szélesebb körű kipróbálásra váró megoldásokat is kínál a himalájai selyemfenyő. Különösen kisebb kertben, ajánlható a fa rendszeres alakítása, szabálytalan, a térhez igazodó bokorfává nevelése, a vezér lehúzása, vagy kellő előkészítés után az 5-8 éves fa törzsének a kerti képhez igazodó erőteljes megdöntése. Néhány év alatt így kisebb térigényű, alacsonyan szétterülő, tobozait szinte a szemünk előtt hozó, festői alakú fává alakítható. A növényszobrászat ilyenfajta beavatkozásai nálunk még szokatlanok, mert megkövült szemléletünk szerint csak az iskolásan sudarasra nevelt, katonásan szabályos fák lehetnek szépek. A természetben oly változatos, mindenkor a tájhoz igazodó és egyediséget is mutató fakarakterek kerti áttételének Keleten művészi és kertművészeti iskolája van, amely ízlésvilágunktól nem áll messze.

            A Pinus wallichiana szép szoliter fa, de ilyen céllal nevelve impozáns habitusa csak nagyobb nyírt gyepfelületeken bontakozik ki. Kisebb kertben a telekhatár közelébe, vagy háttérnövényként telepítsük. Meszes, száraz talajon sínylődik, túl nedves helyen pedig előfordulhat, hogy a nem kellően beért, fásodott hajtások a fagyok miatt károsodnak.

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/