Szinte kizárólag Kaliforniában, a Sierra Nevada és a Siskiyou-hegység magasabb öveiben honos. A Sierra Nevada ezer méternél magasabb övében a legkülönfélébb növénytársulások tagja: laza szórványos állományokat képez több más tűnyalábos fenyőfajjal (Pinus monticola, lambertiana, ponderosa, contorta), jegenyefenyőkkel (Abies magnifica, procera), megtalálható ott még a Calocedrus decurrens, a Tsuga mertensiana, a Thuja plicata, magasabb helyeken az Abies concolor és a Juniperus occidentalis. A nyári hónapokban szinte eső nélküli mediterrán éghajlaton a többé-kevésbé zárt erdőségek gyakran váltakoznak a jellegzetes "chapparal" növényzettel, ahol a dús örökzöld cserjésekből emelkednek ki magányos példányai. Sajátos kísérői a kékesszürke üstökű Yucca whippleyi, az Arbutus menziesii, a Castanopsis chrysophylla, az Umbellularia californica, a Photinia arbutifolia és Ceanothus, Quercus, Rhamnus fajok.

            Hazájában legtöbbször tömött koronájú, karcsú termetű (olykor 50-60 méter magasságot is elérő) fa. Mérsékeltövi termesztésben különösen nedves talajon koronája fellazul és feltűnően hosszú tűivel szinte szubtrópusi hangulatot teremt. Bár szárazabb, lejtős terepen is megél, koronája ilyenkor tömör, tűi rövidebbek, sötétzöld helyett szürkészöldek. Túl száraz viszonyok között csak sínylődik.

            Ritkás koronájú, gyakran több vezérágú, vezér-oldalág rendszerű fa, koronáját nem tölti ki a vékonyabb oldalágak tömege. Az oldalvezér- és annak erőteljes oldalágai feltörők, felívelők, nedves helyen esetleg elállók vagy a korona alsó részein lehajlók. Kaliforniában a száraz, magashegyi lejtőkön az idős fák koronája tömör, oldalágai sokszor oly rövidek, hogy a növény karcsú, oszlopos külsőt kap.

            Az egyéves hajtások fehéren, szürkén hamvasak ellentétben a fiatal korban hozzá feltűnően hasonlító Pinus ponderosaval, melynek fiatal hajtásai már kezdettől barnák, sárgásbarnák. A hajtások erőteljesen, kígyóbőrszerűen pikkelyesek, háncsuk vastag és gyantajáratokban gazdag. A rügyek szürkésbarnák, hideg, nedves éghajlaton erősebben, máshol alig gyantásak.

            Tűlevelei a törpehajtásokon hármasával helyezkednek el. 15-20 cm hosszúak, erőteljesek, vaskosak, fogazott élűek.

            A termős tobozvirágzatok 2-3 cm hosszúak, halvány hússzínűek vagy vöröslők, belőlük a megtermékenyülés után még az év végéig kifejlődő tobozkák 3-5 centiméteresek, hegyes pikkelyeik révén kisebb tüskés buzogányra emlékeztetőek. A porzós tobozkák teljesen érett állapotban feltűnően megnyúlnak: akár a 6-8 centimétert is elérhetik. A másodévben végleges nagyságra növekedő, kifejlett tobozok 14-20 cm hosszúak, csukott kúp alakúak, ilyenkor 4-8, nyitottan 10-15 cm szélesek, általában lapos körmű pikkelyeik köldöke visszafelé álló, rövid hegyben végződik. Az 1-1,5 cm hosszú magok szárnya hosszúkás, sárgásan áttetsző, 2,5-3 cm hosszú. Dekoratív tobozai a kötészetben sokoldalúan használhatók.

            A kis utánajárással, de általában beszerezhető Jeffrey-fenyő kezdetben a tűnyalábos fenyőktől szokatlan, erőteljes, szinte buja lombozatával, hosszú tűivel tűnik fel, vesszői hamvasak, megdörzsölt tűi és gyantája narancsillatú. Tekintélyes méretű fává növekszik, így csak tágasabb kertekbe való. Nagyobb gyűjteményekben, parkokban már sokkal inkább helyet kaphatnak, különösen üde talajú pázsitos gyepfelületekben, ahol szoliterként, vagy ahol lehetséges, kisebb csoportokba telepítve szabadon érvényesülhet. Igen jól mutat rézsűben, változatos térfelszínű domb- és hegyoldali parkokban. Száraz területeken a fiatal fákat tanácsos öntözni.

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/