Ősi elterjedését ma már aligha lehet pontosan körülhatárolni: Kínában évszázadok, talán évezredek óta ültetik, sok helyütt kivadult és szaporodik, az eredeti növényzettel is elegyedve. Ahol bizonyosan ősi termőhelyeit ismerik, például a Sárga-folyó völgy mentén és a Kínai Alföldet övező mészkőhegyek bércein, jellegzetes monszun klíma uralkodik, itt azonban a buja örökzöld erdők életereje miatt a kifejezetten rossz víztartó képességű sziklaperemekre, lejtőkre szorul. Szárazföldi éghajlatú területeken is előfordul, ott a nyár csapadékos, 4-6 hónap alatt 4-600 mm csapadék hull le, míg a téli félévben szinte semmi, Mindebből hazai tartására az a következtetés vonható le, hogy nálunk bárhol jól megél, ha elegendő fényt kap; gyors növekedésű, magas koronájú fát azonban csak üde talajban várhatunk.

            A platánkérgű fenyő hajlamos a bokrosodásra, s az idősebb fák akár ernyőszerű koronájúak is lehetnek. Érdemes hamar elágaztatni, vagy többtörzsűre nevelni, hisz a törzs, a kéreg a fa legfőbb dísze. A kéreg kezdetben sima, szürkészöld, később egyre inkább felszakadozó, a pikkelyek lekerekedő vagy szabálytalan foltokban válnak le, a visszamaradó heg sárgás, olajbarna vagy vöröses színű. A lombozat laza, finom. A tűlevelek a törpehajtásokon hármasával állnak, 5-8 cm hosszúak, finoman fogazott élűek, 3-5 évig maradnak a vesszőkön. Tobozai 4-5 cm hosszúak, tojásdadok, húsosak, kezdetben zöldek, szürkésbarnára érnek: egyesével vagy párosával, fél-egy centiméteres nyélen fejlődnek. Kiskerteknek, magángyűjteményeknek és nagyobb parkoknak dísze lehet. Legmutatósabb a fényben bővelkedő, nem túl száraz termőhelyeken, ahol az esetleg öntözéssel meggyorsítható kezdeti nevelés után nyugodtan sorsára hagyható: így ritkás lombozatú koronája nem tör a magasba, egyedi alakot vesz föl, kérge pedig egzotikusabb, fehérlőbb lesz. Jól mutat nagyobb termetű fákkal telepített, akár félárnyas parkokban is: sétányok mentén csoportokba vagy  sűrűn, többszörös sorokba ültetve néhány évtized alatt platánhoz hasonló, tarka kérgű, igen egzotikus hatású fasorokat kapunk.

            Üde talajon, árnyasabb kert- és parkrészeken a környezetébe ültetett babérlombú cserjékkel elsősorban szubtrópusi hangulata fokozható. Az éplevelű magyal fajták (például Ilex x altaclarensis Camelliifolia, I. Aquifolium ‘Heterophylla’), a botnád és félnád (Phyllostachys, Pseudosasa) éppoly jól mutatnak mellette, mint az alatta kialakított kis vízcsepegtető kút csermely-medre mellé ültetett perzsa csodabogyó (Danae racemosa) vagy a törpebambuszok (Sasa).

            Szárazabb helyeken is kifejezhetővé tehetjük környékét a mediterrán jellegű növényekkel: alacsonyan elágazó, szikár hatású koronája, ritkás lombja egyaránt mutatják, hogy a mediterrán hangulat közel áll-e faj jellegéhez, s valóban mutatósak mellette a tűztövises-levendulás, orvosi zsályás-jeneszteres kerttámfalak, lépcsős kertrészek, napfényes falperemek.

2010-ben megjelenő CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető a következő oldalon: 

http://www.dendropress.com/